Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Az első szerelem mindig valami olyan, ami végig elkíséri az embert az egész életén át. 

Talán emlékszünk még arra, hogy megszűnt körülöttünk a világ, pont úgy, mint Eleanor és Park körül 1986-ban amikor a történet játszódik. 

Igazából Young Adult kategória, de ettől szerintem nyugodtan vonatkoztassunk el, mert én, aki a harmincas (te jó ég, már ennyi!?) éveit tapossa pont ugyanolyan jól szórakoztam mint a fiatalabbak. Sőt, bizton állíthatom, hogy még jobban is, mert mi még emlékszünk arra, amikor a walkman volt a divat és mindenki arra vágyott, illetve az elemekkel is zsonglőrködtünk nehogy lemerüljenek. Szóval a könyv pont ebbe a légkörbe csöppent minket. 

kép forrása:http://andiree.tumblr.com/

Egy eleinte félszeg, majd egyre jobban kinyíló kapcsolat kialakulását és fejlődését követhetjük 

nyomon, két teljesen különböző értékekkel vagy éppen annak hiányával bíró családból kikerült fiatal között. A történet lassan folydogál, de mégsem érezzük azt egy percig sem, hogy unalmas lenne. 

Még a faji különbségek is szóba kerülnek, bár nem ezek adják a történet hangsúlyos részét. 

Míg Park koreai származása ad okot a másságra, addig Eleanor pedig az öltözködésével és a súlyával vívja ki az érdeklődést, amely sokszor céltáblává teszi az iskolában. Ami viszont közös bennük, hogy imádják a képregényeket, a jó zenéket és végül egymást is. 

Néhol együtt nevetünk, néhol együtt sírunk velük. Engem Eleanor családi helyzete érintett meg a legjobban, az, hogy hátrányos helyzete mellett mégis értékes emberré tudott válni, aki remekül veszi az akadályokat. 

Szinte végig imádtam a történetet, de a vége egy kicsit meglepett, másra számítottam. Ennek ellenére örülök, hogy a vége nem volt sablonos, nem azt kaptuk amit végig reméltünk. Azonban jobban belegondolva ez adott egy olyan pluszt, hogy mi magunk szőjük tovább a történetet és várjunk egy esetleges folytatást az írónőtől. 

                        

kép forrása: http://www.creativedrinks.com.au

Nagyon tetszett amikor  Eleanor és Park nézőpontját váltogatva haladt a történet előre. Jó volt olvasni, hogy mit gondolt vagy érzett Eleanor és mit Park ugyanabban a szituációban vagy pillanatban.

Kedvenc karakter: Eleanor, igazi belevaló, vöröshajú, duci csaj, akinek vannak érzései és a sok megélt szörnyűség ellenére igazi szerethető személyiség lett, az apróbb “hibái” ellenére is.

Akit a legkevésbé szerettem: Eleanor  nevelőapaj és  Eleanor anyukája, az egyik egy igazi bunkó, a másik pedig egy élhetetlen, dróton rángatható karakter, akit nem érdekel az sem, hogy mi van a saját gyerekeivel.